A 3D technológia története

3D nyomtató, avagy a 21. század forradalmian új technológiája

A 3D nyomtató egy olyan eszköz, amely digitális modellekből alkot háromdimenziós tárgyakat. Elsősorban gyors prototípuskészítés és a hobbi szintű használata során alkalmazzák, de a technológia fejlődésével az orvosi és ipari alkalmazásra is lehetőség nyílik. A 3D nyomtatás egy additív gyártási eljárás, amely vékony rétegek lerakásával készíti el a tárgyakat, ellenben a hagyományos megmunkálással (amelyet szubtraktív gyártásnak is neveznek), amely egy nagyobb nyers darabból leválasztja a szükségtelen anyagot, és ami megmarad, az lesz a kész termék. A gyártási feladatok során az alkatrészeket, eszközöket többségében lebontó eljárások használatával állítják elő. Az utóbbi időben rohamosan útnak indult az eladott nyomtatók száma, valamint áruk meredeken csökkent.

Az additív eljárás elkezdése előtt egy digitális modell előállításával kell kezdeni, amit a számítógépen kialakított tervezővel (Pl.: CAD) vagy egy 3D animációs szoftver segítségével kell megoldani. Digitális modell tárgyról, vagy már egy meglévő testről is készíthető 3D szkenner segítségével. Ezeket a modelleket a szoftverek azonos vastagságú, vízszintes rétegekre szeleteli. Leggyakoribb formátuma az STL fájl, amely apró közelítő háromszögekre bontja a térbeli test felületét, és minél kisebb ez a háromszög, annál pontosabb a közelítése.

A nyomtatás idejére a modell adatait beolvassa a gép, majd egymásra illeszkedő rétegeket hoz létre. Egy modell kinyomtatása néhány órát, vagy néhány napot vesz igénybe (természetesen a test méretétől és bonyolultságától függően).

Többféle típus áll rendelkezésre 3D nyomtatásra, az eltérések abban nyilvánulnak meg, hogy az alkatrészek előállítása során a rétegek hogyan készülnek. A legelterjedtebb technológiák: FDM (fused depostion modeling), SLA (stereolithograhpy), valamint az SLS (selective laser sintering).

Napjainkban a 3D nyomtatás jelen van több területen is, különleges játékokat gyártanak vele, de az ékszer szakmában, a művészetben, az építészetben, és a divatban is megjelent már.

Jim Bredt és Tim Anderson a Massachusettsi Műszaki Egyetemen 1955-ben átalakítottak egy tinta-sugaras nyomtatót olyan nyomtatóvá, amely rétegeket olvasztott egymásra, amely térbeli formát konstruál. Az első 3D nyomtatót Chuck Hull volt, aki megalkotta, majd 1986-ban szabadalmaztatta. Ezt a fajta technológiát a Good Morning America című tévéműsorban mutatták be először 1989-ben. Az 1990-es évek elejére a 3D-s nyomtatók piacképessé váltak, fejlődésük azóta is.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás